Végre sikerült új blogot készítenem. Már rég szerettem volna, de valamiért soha nem sikerült. Talán most van itt az idő.

Minden bejegyzésemet követni fog valami zene.  Nekem így teljes a hangulat, de leginkább azért, mert zene nélkül nem tudok élni.

Az elmúlt napokban minden éjjel álmodtam. Lehet, hogy nem kéne ilyenekkel foglalkoznom, de eléggé ijesztő, hogy mindig érzek, olyan teljességgel álmodok, mintha valóban megtörténne. Nem nagyon szoktam illatokat érezni, színeket látni, hideget-meleget érzékelni. Mostanában viszont igen.

Univerzumba repüléseket produkálok…

De inkább beszélek a még be nem teljesült álmaimról. Elhatároztam, hogy mindig jó hangulatú bejegyzésekkel szaporítom a blogom tartalmát. Végre egy felület, juhéjj! 🙂

Provence! Ó te csodás. Szürkésfehér falak, hatalmas ablakok, nagy gézfüggönyök, madeira-csipke felvarrásokkal, levendula-hímzésekkel. Mindent két kezemmel akarok elkészíteni, aztán közben írni, nagy fehér párnák között leírni, amit épp megvalósítani vágyok. Levendula színű ruhámban a tengerparton sétálni, élvezni, ahogy a mezítlábas talpam süpped a homokba, beszívni a sós levegőt, nagyon mély sós levegőt…:-)

Álmodni minden nap egy elérésre váró célt, leírni azt az utat, ami oda vezet, közben paleolit ötleteimmel meggyógyítani, ami hosszú évek óta akut problémáim gyökere.

Gyógyulni hortenziák között, felébredni a Férjem mellett, akivel mindezt közösen álmodjuk nap-nap után. 🙂

Boldogulni okok nélkül 🙂

 

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=GvBD5qZGt2Y